Ma Kevin és a fiúk elhívtak korcsolyázni. Nagyon régen nem korcsolyáztam már, és mivel eléggé fóbiás vagyok, ma reggel még korcsolyát is kellett vannem. Szerencsére elég olcsón kaptam egy párat. Haza is viszem, kiderült, Maya szeret korcsolyázni!
A Városligetben, a Széchenyi fürdőnél találkoztam Kevinékkel, akik addigra már megjárták az állatkertet is a fiúkkal.
Én més sosem voltam akkora jégpályán, mint a műjég! Lehet, hogy nincs is más ekkora szabadtéri pálya Európában! Nagyon nagy, tele emberrel, fúj a szél, a hideg csípi az arcod, hogy a Budapestet beterítő szmogról ne is beszéljünk. Jól éreztem magam nagyon. Isteni vacak teát kaptam a büfében, meg valami nagyon érdekes sajtos szendvicset. Meg nem mondom, milyen sajt volt benne, illetve, hogy az a asajt sajt volt-e, de jó volt.
Esni csak kétszer estem, az unokaöcséim jól ki is nevettek. Azok a minimanók csak úgy süvitettek minden irányba. Persze ők sokszor járnak.